Mint emberi szövetekkel vagy vérrel való közvetlen érintkezésre szánt orvostechnikai eszköz, az orvosi ragasztókra vonatkozó teljesítménykövetelményeknek egyensúlyt kell találniuk a hatékonyság, a biztonság és a klinikai alkalmazhatóság között. Alapvető teljesítménykövetelményeik a következőkben foglalhatók össze:
Gyors térhálósodás: Gyors polimerizációra és térhálósodásra képes, -azonnali tapadás érhető el-, ha vérrel vagy szövetfolyadékkal érintkezik normál hőmérsékleti és nyomási körülmények között.
Robusztus tapadási szilárdság és tartósság: Erős, -tartós kötést képez a szövetekkel, stabil sebzárást biztosítva.
Kiváló biológiai kompatibilitás: nem-toxikus, nem-szenzibilizáló és nem-rákkeltő; megfelel a biokompatibilitási vizsgálati szabványoknak, mint például az ISO 10993-5.
Ellenállás a testfolyadék lebomlásával szemben: Fenntartja a szerkezeti és funkcionális stabilitást a fiziológiás közegben, beleértve a vért, szövetnedveket, epét és gyomorsavat.
Könnyű használat: Olyan alkalmazási módszereket,{0}}mint például az egyszerű szórást, permetezést vagy endoszkópos bejuttatást,-amelyek jól-alkalmaznak különféle klinikai forgatókönyvekhez.
Igény szerinti biológiai lebonthatóság: In vivo használat esetén biztonságosan le kell bomlani, miután teljesítette a rendeltetésszerű funkcióját, megakadályozva ezzel az idegen testek hosszú távú-visszatartását.
Rugalmasság és szívósság: Kikeményedéskor a ragasztófóliának kellő rugalmassággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy alkalmazkodjon a test mozgásához, és minimálisra csökkentse a feszültséggel összefüggő szövetsérülést.
Tömítő és záró funkció: Sűrű filmréteget képez, amely gátat képez a bakteriális invázió ellen, ezáltal csökkenti a fertőzés kockázatát.
